11.11. Mélységek és magasságok

Ma 11.11.-e 10 milliószoros mágikus nap van.

Az ősszel az elengedéseim, gyászaim megszaporodtak. Úgy voltam vele, hogy része az áramlásomnak, és amúgy is ideje van az évkörön. Menjen, aminek mennie kell, az ajándékai, megélt tapasztalataim már bennem élnek tovább.. 

Aztán mikor kommunikációs zavarok, külső nyomások jöttek csőstül, intenzíven figyeltem mit akarnak ezek üzenni nekem, hogyan reagálok rájuk, mi történik bennem általuk.

Egy új énemet ismertem, ismerem meg nekik köszönhetően. Fájdalmas az út, a változás szükségszerű, hiszen, ami él változik.

Fájt, de mit tanítok a kismamáimnak? A fájdalom fel akarja hívni valamire a figyelmet, álljak meg, szeretgessem meg magamat, elfogadva, hogy most ez van, fejezzem ki a szomorúságomat, majd nézzem meg mit tehetek, azért, hogy jobban legyek.

Még mindig a határtartást, nemet mondást, más nézőpontokat tanulom, önmagam felvállalásával, egy-egy szinttel feljebb haladva a "csigalépcsőn" néha visszaesve, toporogva egyhelyben, megsemmisülten.

A szombati különleges csend zarándoklatot a Börzsönybe nagyon vártam Bükki Tamás Ailával, mindent előkészítettem, sütit sütöttem, hogy megoszthassam a társakkal, megfogalmaztam szándékomat, de a sorozatos lemondás miatt elmaradt. Dühös voltam és nagyon szomorú. Majd vasárnap egy csodálatos helyet nézett ki Norbi, lányunkkal, kutyánkkal négyesben mentünk fel Nagykovácsiból a Nagyszénás hegytetőre. Feltöltő volt. A természet és a mozgás mindig segít.

Januárban lesz a következő 2 napos csend zarándoklat a Börzsönyben B.T. Ailával, aminek remélem ideje lesz, hogy létrejöjjön és ott legyek, legyünk.

Mostanában pihentető alvás nélkül telnek éjszakáim a hormonális változásoknak köszönhetően, Egyik Drága kismamám mesélte, hogy mennyire jókat alszik mióta megvan neki a kismama párnája, így beszereztem egyet én is. Valóban segített.

Viszont a jó alvás, és a reggeli gyakorlataim sem emelték meg hangulatomat mára. A kutyás séta segített, és az, hogy egy Kedves anya el tudott jönni Tündér babájával jógázni velem. A téma, amit felhozott, amiben van, tükröződött az általa kihúzott pozitív megerősítő kártyáján is, és minő meglepetés, nekem is üzent. "Nem vagyok egyedül."

Egyéni vállalkozóként sokszor megkérdőjelezem magamat, kerülök mélypontra, akár a lemondások, vagy be nem jelentkezések, vagy a posztjaimra meg nem érkezett reakciók miatt. Miért is érintenek ezek a történések meg? Miért azonosítom ezekkel a "reakciókkal" magamat? Csak akkor vagyok szerethető, érvényes, ha pozitív külső visszajelzést kapok? Dehogyis. 

Hát még ezzel is van dolgom bőven! Semmi sem fekete-fehér.

Negatív berögzüléseink gúzsba kötnek a szárnyalás helyett. (sématerápia) Mindennek rendelt ideje van, amikor eljön ez az idő, megtörténik, kioldódik a kötél, persze a tudatosság, a jelenlét segít, és könnyíthet, a könny is (imádom a magyar nyelvet).

Húztam egy lapot én is a MandaLuna csodálatos Modern Istennő archetípusok kártyáiból, a 22-es mesterszámú Coathlique azték Földanya nagyistennőt. A teremtés és pusztulás. alapok és struktúrák isteni formálója, a dualitás mestere. Múlt héten is kihúztam. A mai 11.11 számokhoz csodálatos ez a 22.  Megtanít, hogy az élethez néha el kell pusztítani a régit. Az emberi lét legsűrűbb pillanataiban jelenik meg: szülés, gyász, veszteség, trauma, mély átalakulás. Ő segít átvészelni ezeket - és új életet sarjasztani a romokból. A mai nő számára ő a belső vad erő, amely nem fél a káosztól, sem a saját sötét oldalától. Ő a teljes önvaló elfogadásának istennője.  

Mitől félek a saját erőmben? Melyik részem akar megszületni és mit kell ezért elengednem? A válasz bennünk van.

Hátha segít neked is, aki olvasol, Kedves Útitárs? 

Szeretettel, Ariella